Klasszikus akciófilm érkezett a mozikba 2024 decemberének közepén, és meglepve tapasztaltam az újév első napjaiban, ha ilyen szórakozásra vágyok egy barátommal a nagyvásznon, akkor nem túl bő a kínálat. Sőt, mivel néhány héttel ezelőtt a Kravent már kilőttük, a Gladiátor második részét pedig szintén láttam, így ez maradt az egyetlen választás.

A Fekete kanári kapcsán próbáltuk megfejteni, hogy a százötven fős teremben miért foglalunk helyet legalább hetvened magunkkal péntek este kilenckor, de a hosszabb eszmefuttatás végén sem tudtunk másra tippelni, csak az első bekezdésben taglalt szituációra, vagy épp magára a hétvégére.

A Matthew Kennedy (Örökség, Werewolves) által írt történet pofonegyszerű, mintha csak a chat gpt-t kérte volna meg, hogy dobjon össze valamit, mert neki nincs kedve: A tisztességes CIA ügynöknek, Avrey Graves-nek (Kate Beckinsale; Underworld, Mindenki megvan) be kell mocskolnia a kezét, mert túszul ejtették a férjét, David Brooks-t (Rupert Friend; Asteroid city, Hitman: A 47-es ügynök), és el kell rabolnia egy olyan eszközt, ami hihetetlen fenyegetést nyújt, és rendkívüli veszélyeket hordoz magában, ha rossz kezekbe kerül. Nagyobb és fontosabb szerepet kap még Graves főnöke, Jarvis Hedlund (Ray Stevenson; Vikingek, Thor: Ragnarök), aki nem akarja elhinni, hogy a legjobb embere áruló lenne.




Nem mintha egy ilyen filmmel kapcsolatban túl sok spoilert el lehetne lőni, de az alapcselekmény tényleg így néz ki.

Na de, akkor miért ül be rá az ember?

Miért a félház egy hónappal a premier után?

Bármennyire klisés a sztori, és nem tud kizökkenteni még a fordulataival sem, az akciójelenetekkel egész jól dolgozik Pierre Morel (Elrabolva, Peppermint: a bosszú angyala) rendező. Pörögnek, dinamikusak, egy pillanatra pihenni hagynak valami teljesen jelentéktelen párbeszéddel, aztán már megyünk is tovább, mert a hullaszámlálónak tartania kell a lépést Graves kisasszony elhivatottságával. A karakterek motivációi adottak, a cselekedeteik hitelesek, és néha még azon is elkezdünk gondolkodni, főhősünk ki tud-e mászni sikeresen abból a slamasztikából, amibe egy-egy meggondolatlan cselekedettel hozta magát.

És igazából ennyi.

Jön a stáblista százkét perccel az első képkocka után, mi pedig jókedvűen nyugtázhatjuk: pont azt kaptuk, amire számítottunk.

Éppen ezért azt tudnám mondani, hogy hacsak nem akarunk mindenképpen klasszikus, B kategóriás akciófilmet nézni moziban, akkor nyugodtan kihagyható darab.




Nem azért áll jelen pillanatban 5.3-as pontszámon imdb-n, mert rossz film lenne, hanem, mert semmi egyediséggel nem rendelkezik, és rengeteg ilyennel találkoztunk már. Fél év múlva senki nem emlékszik majd már rá, de ha mégis beleszaladnánk valamilyen platformon, egy könnyed esti kikapcsolódásnak teljesen oké.

A Fekete kanári Magyarországon a mozikban tekinthető meg december 12. óta, és még januárban is elcsíphetjük a legtöbb helyen.