Amikor azon gondolkodtam, hogyan osztályozhatnám a filmeket, amiket megnéztem, valami egyszerű módszert akartam alkalmazni, ami mindenkinek egyértelmű. A pontszámokkal az a probléma, hogy mindenkinek mást jelentenek. Így aztán eszembe jutott, hogy a színek összetéveszthetetlenül jelképeznek valamit.
ARANY – Életem legjobb filmjei, amik örökre mély nyomot hagytak bennem, vagy az adott évben a legjobbak között említhetők. Ha engem kérdezel kötelező darab, ami nélkül sokkal szegényebb lennél, ha nem látnád, és azt is elmondom, miért.
ZÖLD – Olyan alkotás, amit kategóriáján belül mindenképp a jók közé sorolhatunk, de a klasszikustól távolabb állnak. Ha egy zöld filmre váltunk jegyet, mosollyal a szánk szélén távozunk a moziból, és az ismerőseinknek is bátran tudjuk ajánlani, hogy nézzék meg, üljenek be rá.Példa: John Wick 4, Barátnőt felveszünk
SÁRGA – Határeset, amit nem tudnál egyértelműen se jónak, se rossznak mondani. Vannak benne jobb pillanatok, az alkotóknak volt egy koncepciójuk, de maradéktalanul nem tudták megvalósítani, amit szerettek volna. Ettől függetlenül rossznak sem neveznénk, mert egy egyszeri mozizásnak, laza otthoni filmezésnek tökéletes darab.Példa: Imádlak utálni, Napóleon
PIROS – Ha csak az én tanácsomra vagy kíváncsi, messziről kerüld el a filmet. A szar és a rossz filmek között az a különbség, hogy az előbbiben még mindig lehet valami, ami mentőövet dob. Egy poén, egy emlékezetes jelenet, bármi. A rossz filmet onnan ismered fel, hogy legszívesebben végig se néznéd, és olykor fizikai fájdalmat okoz 1-1 párbeszéd, jelenet vagy a szereplők cselekedeteiben rejlő logikátlanság.Példa: A szörny, Szabadulószoba - A rettegés szintjei
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.